Bemutatkozik a Wendigo's Wind kennel

Amióta az eszemet tudom, mindig volt kutyánk. Kezdetben „csak” kis falusi keverékek, akik a házat őrizték, harapósak voltak és féltem is tőlük. Aztán ahogy idősebb lettem, egyre jobban érdekeltek a kutyák, először csak a kiképzés, aztán a tenyésztés is. Néhány szót szeretnék írni korábbi kutyáinkról is, bár ők nem voltak képzett kutyák, sikeres tenyészállatok, mégis örömmel gondolok vissza rájuk.

Az első, akire emlékszem, egy Kormi nevű közép schnauzer keverék szuka volt, sok időt nem töltöttünk együtt, mert Kormi megszökött, és nem került elő többet.

Kormi után Tappancs került hozzánk, ő is szuka volt, fekete-cser tacsikeverék, akivel már elkezdtem kicsit foglalkozni. Megtanult pacsit adni, ülni, helyben maradni, ami ugyan nem nagy dolog, de 10-11 éves lehettem akkor. Tappancsnak kétszer is születtek kölykei, az első alomból megtartottunk két kis kant, Pötyit, a fekete-fehér kiskutyát, és Szulit, a barna kölyköt. Tűz és víz volt a két kölyök, sajnos mindkettő tragikus véget ért, Pötyit elütötte egy autó, Szulit pedig megmérgezték. Akkoriban nagyon sok kutya halt így meg, valami idióta szórakozott azzal, hogy a szabadon lévő kutyáknak mérget dobott be a kapun.

Tappancs második almából maradt nálunk egy kis kan, Csipszi, aki már egészen tacsiformájú kis kutya lett. Ő sokáig őrizte hűségesen a házat, 10 évesen pusztult el, elaludt. Közben mi elköltöztünk nagyszüleimtől szüleim saját házába, ekkor kaptunk a határőrségtől egy világos ordas, németjuhásznak mondott kutyát, Gömbit, aki valószínűleg anyukája félrelépésének eredménye volt, mert mindenre hasonlított csak német juhászra nem. :) Ő 12 évig volt családunk őrzője, a karomban halt meg, amikor porckorongsérve lett, és már nem lehetett segíteni rajta.

Gömbi időskorában költözött hozzánk Laddie, akit aputól kaptam ajándékba, akkor még azt sem tudtam, milyen kutya a sarplaninac. Mert Laddie sarp volt. Sajnos meggondolatlanul, szaporítótól vásároltuk, állandóan betegeskedett, szinte hetente hordtuk állatorvoshoz, mégis elpusztult másfél évesen tüdőgyulladásban. Laddie halála után sokáig nem akartam másik kutyát, de ahogy Gömbi is öregedett, nem akartunk házőrző nélkül maradni. 1997 júliusában egyik általános iskolai ismerősömnél gyönyörű szerelemgyerekek születtek egy nem akármilyen dobermann mama és egy gyönyörű németjuhász papa frigyéből. Ebből az alomból került hozzám Jerry Lee, a gyönyörűséges dobermann küllemű kan, akivel elkezdődött az igazi kutyázás. Vele már iskolába jártam, emlékszem mennyit dolgoztam kisdiákként, hogy meglegyen a párezer forintos kutyaiskolai tagságira a pénzem, versenyekre jártunk, ahol Jerry sorra aratta a díjakat, igazán sikeres és egészséges sportkutya lett belőle. Nagyon-nagyon sokat köszönhetek ennek a fekete szépségnek, sokszorosan meghálálta, hogy legyőztük az érkezése előtt a dobermannokkal kapcsolatos fenntartásainkat, soha nem volt vele semmilyen problémánk, csodálatos kutya volt. 10 és fél évesen hagyott itt bennünket, 2007 őszén, soha nem fogom elfelejteni ezt a kutyát, köszönöm neki az együtt töltött csodálatos éveket, hogy velem volt a szakközépiskola 4 éve alatt és az egyetem évei alatt is hűségesen várt odahaza. Köszönöm Jerry!

És a border colliek…

Először egy ismeretterjesztő filmben láttam border collie-t, és nagyon megtetszett a kutya külleme, de akkor még nem tudtam, hogy fajtatiszta kutyát látok, ez nem csoda, hisz a fajta csak 1995-96 körül került Magyarországra. Ezek után néhány reklámban és újságban is láttam ilyen kutyákat. Aztán jött a Babe c. film, és ott is láttam ilyen fekete-fehér ebeket, és akkor már kezdett összeállni a kép.

Az első border colliem: Deep Love at Real Pearl "FLY"

A dobermannom miatt kerültem kapcsolatba a kiképzéssel, kutyaiskolába jártunk, ahova néhány aktívan kiállító ember is járt, velük mentem el pár kiállításra és az egyiken találkoztam a BORDER COLLIE-val. Nem tudtam, hogy kik lehettek, ma sem tudom, de a kutyák azonnal megbabonáztak. Szabadon, póráz nélkül közlekedtek a gazdájukkal, selymes és fényes szőrük nagyon tetszett már akkor is, kedvesek voltak, de tartózkodóak, és a gazdi első szavára engedelmeskedtek. Akkor eldöntöttem, nekem ilyen kutya kell. Elkezdtem érdeklődi és körülnézni a kutyás világban bordereket keresve, az internet segítségével találtam meg Papp Juditot, akivel e-mailezni kezdtünk, sokat mesélt nekem a fajtáról, annak igényeiről, és egy év után előjegyeztem nála egy szukát. Amikor a kicsik megszülettek, Judit izgatottan hívott, hogy négy baba született, ám ebből csak kettő fekete-fehér a másik kettő barna-fehér, egy kan és egy szuka. Akkor még nem tudtam, hogy ilyen is van, viszont nagyon örültem, hogy ilyen különleges kutyám lehet. A kicsik 2001 május 11-én születtek és mi július 8-án mentünk a kutyáért. Soha nem fogom elfelejteni azokat a perceket, amikor Judit kihozta nekem a kis barna szőrgombócot. A kiskutya felkapott egy virágcserepet, amivel rohanni kezdett az udvaron, mit sem törődve velünk. Tündéri volt. Flynak neveztem el, a Babe című filmben szereplő szuka neve után. Azóta kicsi Fly felnőtt, és sok-sok örömet szerzett és szerez nekem. Szinte mindenhova jött és jön velem, együtt jártunk a szakközépiskolai gyakorlatokra, boltba, postára, nyaralni, és miatta választottam a Kaposvári Egyetemet, mert itt lehetőségem volt kutyát tartani, és Flynak jönnie kellett velem. Diszpláziája miatt ma már kímélő életet él, bár neki ez kevésbé tetszik. Dolgozni most is együtt járunk, és ha lehetőségem van rá, mindenhova velem jön. Kicsit kivételezek vele a többiekkel szemben, de neki ez jár.

Fly után nem volt megállás. Sorban jöttek a többiek, ez egy őrült életforma, amit egy vagy több borderrel élni lehet illetve kell. Gondoskodnak a gazdi szórakoztatásáról, mellettük nem lehet unatkozni, nekik mindegy, hogy mit csinálunk, de az sok mozgással járjon és elég agytornával. Az unatkozó border collienál nincs rosszabb a világon. De ha eleget foglalkozunk vele, akkor egy könnyen gondozható, nagyon kellemes társunk lehet, akivel öröm együtt élni és nem kell szégyenkezni miatta sehol. Közepes mérete miatt bárhova magunkkal vihetjük, jól kijön a többi kutyával is.

Kennelünk újabb kutyákkal fog bővülni, de mindig csak annyi kutyánk lesz, amennyivel rendesen lehet foglalkozni, mindenkire elegendő időt és szeretetet szánva, nálunk egy kutya sem fog kennelben megöregedni, mindenki aktívan tevékenykedik valamit élete végéig. Ezért is külön köszönet az eddigi társtulajdonosoknak!

Tenyésztési céljaink: szeretnék minél szebb, de túlzásoktól mentes, nem túl nehéz, nem túl szőrős kutyákat tenyészteni, lehetőleg minél több színben, mivel imádom a színes bordereket. A fő szempont a testi-lelki egészség, szép küllemmel párosítva. Nem hanyagoljuk el a munkára való alkalmasságot sem, csak terelő ösztönpróbát teljesített kutyákkal tenyésztünk, valamint engedelmességi és őrző-védő kiképzést folytatunk, ezen kívül kóstolgatjuk a dog-dancing világát is.

Ha tetszenek kutyáink, vagy bármilyen kérdésed van a honlappal vagy a kutyákkal kapcsolatban, kérjük, írj e-mailt nekünk, minden e-mailre válaszolunk! Látogatókat is szívesen fogadunk előzetes időpont egyeztetés után.

<<< vissza