Webdesign by: © SAJT 2007. |
A Border CollieEzen az oldalon a border collie-val kapcsolatos információkat, standardet, vizsgaszabályzatokat és egyéb hasznos információkat találsz.
Kinológiai zseni - a Border Collie Kinológiai zseni - a Border CollieTöbb mint háromszáz kutyafajta létezik napjainkban, s mindegyiknek megvan a maga rajongótábora. De még a legszenvedélyesebb terrier tenyésztő vagy vizslatartó is elismeri, hogy napjaink legintelligensebb fajtája a border collie. Többen is próbálkoztak kutya IQ-tesztek készítésével, s bár a módszerek különböznek, a győztes fajta mindig ez a csodálatos pásztorkutya volt. Szülőföldjén, az angol-skót határvidéken jelenleg is igen kedvelt és elterjedt munkakutya. Az állomány itt meglepő módon egységes, holott sok kutya még mindig nem rendelkezik törzskönyvvel. Hivatalosan ugyanis igen fiatal fajtáról van szó, a Kennel Club csupán 1980-ban fogadta el a border collie standard-et. Talán ennek is köszönhető, hogy a fajta még nem sokat veszített nagyszerű képességeiből. A domesztikált kutya kialakulásának pontos körülményeit ugyan soha nem fogjuk megismerni, egy azonban biztos: a vadászat mellett a nyájak őrzése és irányítása volt a Canis Familiaris ősi, ember kijelölte feladata. A kecske- ésjuhnyájak illetve marhacsordák bibliai idők óta a gazdagság jelképei, mozgatásuk és védelmük elképzelhetetlen lett volna kutyák nélkül. A brit szigeteken a rómaiak honosították meg a birkatartást, s a különböző kelta klánoknak már megvolt a maga jellegzetes pásztorkutya-típusa, melyek kialakulási helyükről kapták nevüket. A collie szót a skót dialektus használta a pásztorkutya megnevezésére. A XV-XVI. században számtalan háború dúlt Angliában, s a seregek táplálására egyre nagyobb birka- és kecskenyájakra volt szükség, ezzel párhuzamosan fejlődött a gyapjúipar, így a nyájak látványosan gyarapodtak. A tulajdonos érdeke természetesen az volt, hogy állatai minél jobb kondícióban legyenek, hogy kielégíthesse a piac igényeit. Olyan kutyára volt szükség, mely nem tesz kárt a jószágban, engedelmes, gyors, sőt a zord skót időjárást is elviseli. Egyes források szerint 1873-ban rendezték az első nyájterelőversenyt, hogy a juhászok összemérhessék kutyáik tudását. Más művek R.J. Lloyd Price-t tartják a terelőversenyek megteremtőjének. Price 1876-ban 100 vad walesi birkát szállított a londoni Alexandra Palotába, ahol a nyájat kettéválasztották, néhány állatot a park egy távoli sarkába vitték, majd elengedték, s a kutyáknak a park közepén álló, kicsiny karámba kellett a jószágokat beterelni. A Live Stock Journal szuperlatívuszokban írt a kézjelekre és füttyszavakra dolgozó kutyák csodálatos intelligenciájáról. Napjainkban évente több száz terelőversenyt rendeznek Nagy-Britanniában, hogy megőrizzék a border collie csodálatos képességeit és kiválasszák a legjobb kutyákat. Thomas Bewick 1800-as évek elejéről származó, The History of Quadrupeds (A négylábúak eredete) c. művében az egyik fametszeten a border collie rövid és hosszúszőrű változata látható, alig különbözve a mai egyedektől. Robert Burns skót költő pedig egyik versében kiválóan írja le a border collie jellegzetességeit. 1860-ban, minden idők második angol kutyakiállításán, a Birmingham Dog Society rendezvényén a borderek a skót pásztorkutyák kategóriában szerepeltek. Nem sokkal ezután Viktória királynő egy utazás során meglátja élete első collie-ját, és a fajta lelkes hívévé válik. És ez az a pont, ahol a modern collie és a régi típust megőrző munkakutya, vagyis a border collie útjai kettéválnak. A border collie azóta is alig változott, míg a collie, azaz a skót juhászkutya azzá vált, ami. Hogy melyik fajta járt szerencsésebben, a királynői kegyeket élvező, vagy a dolgos munkakutya, ki-ki döntse el maga. De talán nem véletlen, hogy az angol agility válogatott maxi csapata egytől egyik border collie-kból áll. Hans Räber svájci kinológus beszámolója szerint bár az Anglia és Skócia között fekvő, névadó Border Country számtalan terrierfajta őshazája is, mégis csupán border collie-kat látni nagy számban. Messze a leggyakoribb eb a környéken, és az aktívan dolgozó munkakutyák megjelenése feltűnően egységes. Egyforma a méretük, színük, legtöbbjük fekete-fehér, elvétve látni csak tricolor vagy barna-fehér példányokat. Legtöbbjüknek feláll a füle. Jellegzetes lopakodó mozgásuk inkább macskára emlékeztet mint kutyára. Itt a border collie még mindig a birkatenyésztők igazi munkakutyája. Szükség is van a tudásukra, hiszen gyakoriak az 1000-1500 fős hatalmas nyájak. Ki más tudná a karámba terelni a szétszóródott állatokat, mint egy jó pásztorkutya? A kutyák gyakran párban dolgoznak, mély csendben, a zsákmányára vadászó ragadozóhoz hasonlatosan lopakodnak a nyáj körül vagy éppen villámként cikáznak körbe-körbe. Sokukat csupán füttyentéssel irányítanak. Nem véletlenül hívják a bordereket szemkutyának is, hiszen csupán átható tekintetükkel képesek uralni és irányítani a nyájat. A Border Country juhászai 1906-ban hozták létre a Nemzetközi Juhászkutya Társaságot (International Sheepdog Society), mely napjainkban is működik. Céljuk a border collie rendkívüli képességeinek megőrzése és fejlesztése. Az ISDS 1955-től vezeti saját törzskönyvét, a pásztorok kutyáit sokáig dolgozó pásztorkutyaként (working sheepdog) regisztrálták, csupán a szőrzet minőségében tettek különbséget, mely rövid, hosszú vagy szakállas (bearded) volt. Mr. Reid, a társaság első titkára adta 1976-ban a border collie nevet a fajtának, hiszen a legjobb kutyák az angol-skót határvidékről származtak, és mivel Reid maga is skót volt, természetesen a collie nevet és nem a sheepdog elnevezést használta. Míg csupán munkára tenyésztettek és szelektáltak a fajtát, nem volt szükség hivatalos fajtaleírásra. Az idők azonban megváltoztak, a fajta intelligenciája és ösztönös munkája nemcsak a pásztorokat nyűgözte le, így a borderek iránti kereslet egyre nagyobb lett, s a farmerek minden maradék kölyköt el tudtak adni. A második világháború után kezdődött a munkaversenyek (obedience) népszerűsége, ahol persze a border colliek vitték el a pálmát. Azonban ezek a rendezvények a Kennel Club égisze alatt zajlottak, így valamilyen módon regisztrálni kellett a kutyákat. 1960-ban, hosszas tárgyalások után a Kennel Club úgy határozott, hogy csak azokat a kutyákat regisztrálja border collieként, melyek már szerepelnek az ISDS törzskönyvében, de ezeket az egyedeket is csupán az ún. obedience nyilvántartásba veszi fel. Az ISDS regisztrációs szám nélküli kutyákat csak working collie, vagy working sheepdog-ként veszi fel nyilvántartásába. Sok farmer nem regisztráltatta kutyáit, többek között azért, mert ehhez ISDS tagnak kellett lenni, s a tagdíjra csak abban az esetben áldoztak, ha a társaság terelőversenyein részt kívántak venni. Ezért az ISDS, hogy ne veszítse el a kiváló munkavonalakat, felnőtt kutyákat is regisztrált, ha azok elvégeztek egy adott terelővizsgát. A szabályzat ugyan ezt csak akkor engedélyezte, ha az érintett kutya szülei már regisztrálva voltak, de erről a legtöbb esetben elfeledkeztek Miközben az ISDS és a Kennel Club a border collie hivatalossá tételének feltételein alkudozott, az az érdekes helyzet állt elő, hogy Ausztrália 1963-ban már rendelkezett saját border collie standarddel, sőt hivatalos kiállítási címet, Challange Certificate-t is kiadott a fajtában. Harry Glover, ismert nemzetközi bíró elhatározta, hogy kezébe veszi az irányítást és megszünteti ezt a felemás helyzetet. Segítségével megalakult a Border Collie Club of Great Britain-t, a Kennel Club ugyanis csak akkor ismerhet el egy új fajtát hivatalosan, ha azt egy specialista klub kérvényezi, beadványához egy fajtastandardet is mellékelve. Sokan úgy gondolták, mindez az ISDS feladata lenne, ők azonban kutyáikat Working sheepdog néven törzskönyvezték. 1979-ben alakult még egy újabb fajtaklub, a Southern Border Collie Club, s ekkor a Kennel Club mindhárom társaság képviselőjét összehívta, hogy jussanak közös nevezőre a fajtaleírást és egyéb fontos kérdéseket illetően. Így végül rendeződött a helyzet, megszületett a régi-új fajta, border collie néven. A három klub ülése után, 1980 októberében elfogadták a hivatalos fajtaleírást és 1982-ban, a Cruft's kiállításon kiadták az első CC címeket is a fajtának. A megtisztelő feladatra Glovert akarták felkérni, de betegsége miatt Mrs. C. Sutton-nak kellett helyettesítenie, aki az első CC címet kanoknál a Tilehouse Cassius of Beagold nevű kutyának adta, míg a szukáknál Tracelyn Gal-nek. Mindkét kutya később Show Champion lett, mégpedig 1982. július 16-án, a Malvern-ben rendezett National Working Breeds Championship Show-n szerezve meg a szükséges harmadik CC címet. Annak érdekében, hogy a fajta tenyésztése ne csupán küllemi szelekció alapján történhessen, csak az a border collie viselheti a Show Champion címet, mely pásztorkutyaként is bizonyít, vagyis elvégez egy meghatározott munkavizsgát. Az első Show Champion kan, Tilehouse Cassius tenyésztője, Iris Combe azzal az elhatározással kezdett border colliekat tenyészteni, hogy a fajta ösztönös képességeit szép külsővel ötvözze. Évekig járt pásztorkutya versenyekre és vásárokra, számtalan törzskönyvet tanulmányozott, míg megtalálta azokat a vonalakat, melyeket egyesíteni akart elképzelése megvalósításához. Bár saját magának is voltak kutyái, de nem törzskönyvezett egyedek, és a pillanatnyi helyzetben sajnos a regisztráció volt döntő, nem a kutya munkaképessége, tehát ISDS-regisztrált kutyákat kellett szereznie. Elképzeléseit feltárta Barbara Houseman, az ISDS első női vezetőségi tagja előtt, aki elmondta, hogy Will és Barbara Carpenternek éppen egy olyan alma van, ami Combe-nak kellene, csak nem biztos, hogy Carpenterék adnak is neki kölyköt. Nagy izgalmak és félelmek közepette látogatott el Iris Combe Carpenterék farmjára, Gloucestershire-be. A kutyák és gazdáik egyaránt szívélyesen üdvözölték, de Will mégsem akart neki kölyköt eladni, szerencsére Barbara, aki tisztában volt a fajta pillanatnyi bonyolult helyzetével (regisztrációs problémák, stb.) rábírta egy tricolor kölyök eladására: ő volt Brocken Sweep. A megfelelő szuka a fekete-fehér Fly lett, George Lloyd tenyészetéből. Őt is Barbara segítségével sikerült megvenni. Tilehouse Cassius, az első Show Champion kan ebből a párosításból származott, s három másik alomtestvére szintén Show Champion lett. Az Egyesült Államokban 1995. október. 1-én ismerték el teljes jogú, hivatalos fajtaként, s Magyarországra ebben az évben érkezett az első két border collie szuka, majd 1996-ban az első kan. Pillanatnyilag kb. 150 fős a magyar állomány, mely sem küllemre, sem viselkedésre nem egységes, de azért vannak szép és jó képességű kutyáink. A border collie állomány egyetlen országban sem nevezhető egységesnek. Nagyon eltérő lehet például a kutyák mérete, hiszen néhány centinél sokkal fontosabb a terelő ösztön megléte. Természetesen senkitől sem várható el, hogy birkanyájat tartson otthon, de például az Angol Pásztorkutya Klub rendszeresen rendez képességvizsgákat és terelőversenyeket, és minden érdeklődőnek lehetőséget nyújt arra, hogy kipróbálja kutyája képességeit, illetve segítséget nyújt a kiképzésben és gyakorlásban. Olyan kennel is létezik Magyarországon, a Forestry Farm, ahol az Angliából érkezett MET 1-es törzskönyvi számú border collie is él, ahol a kutyák nap mint nap eredeti munkájukat végzik, s nemcsak juhokat vagy pulykákat terelnek, hanem elsősorban szarvasmarhákkal dolgoznak. A terelés mellett agility-ben is a border collie a király: mondani sem kell, hogy 2000-ben a francia Christine Charpentier egy border collie-val lett világbajnok. Kinek való a Border Collie?A fajta eredete A border vagyis határ szó a fajta kialakulásának színhelyére a skót határvidékre utal, a collie kevésbé meghatározható és sok teória fűződik hozzá. Néhány szerint a fajtára jellemző fehér gallér (angolul collar), mások szerint a fekete (coaly) szóból ered, a harmadik vélemény szerint ez egy ősi kelta szó (coley), melynek jelentése hasznos. A fajta Kiegyensúlyozott, közepes termetű, atlétikus kutya. Megjelenése hűséget, buzgóságot, intelligenciát áraszt. Kemény, izmos testük kimeríthetetlen energiát és végtelen lendületet sugall. Képes akár napi 40-80 km-t is futni! Hosszú és rövid szőrű változata is ismert. Színe leggyakrabban fekete-fehér, de létezik vörös-fehér, kék-fehér, trikolor, merle változata is. Rendkívül barátságos, gyermekszerető. Terelő ösztöne miatt nagyon szereti a labdajátékokat, de kitűnő agilityző, mentőkutya, dog dancing vagy flyball illetve frizbi versenyző is válhat belőle. Természete A border collie elsősorban munkakutya, kimeríthetetlen energiákkal, hatalmas munka- és tanulási kedvvel. Intelligenciájának köszönhetően igen gyorsan tanul. Sajnos a rossz dolgokat éppen olyan rövid idő alatt sajátítja el, mint a hasznos, jó dolgokat. Kiváló memóriájának köszönhetően mindent megjegyez, a rossz élményeket sem felejti el! Gyakran úgy tűnhet, hogy szinte telepatikus képességekkel rendelkezik. Ennek oka, hogy csakúgy, mint a farkas rendkívül kifejező testbeszéddel bír. Tereléskor a kutya testbeszédével, elsősorban szemével irányítja, szinte hipnotizálja a juhokat. Jellegzetes földhöz lapuló mozgással és villámgyors manőverekkel dolgozik. Állandó készenlétben van, nehogy elmulassza a gazda bármely parancsát, melyet egy apró mozdulat is jelezhet. Mivel feladata szerint a pásztor társa, jobb keze, nem szeret hosszú ideig egyedül lenni. Érvek és ellenérvek A border collie népszerűsége az utóbbi pár évben hazánkban is ugrásszerűen megnőtt. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy minden a fajta iránt érdeklődő mérlegelje, hogy valóban alkalmas-e egy border collie tartására. Border Collie Standard - FCI 297/bÁltalános megjelenés: Vérmérséklet: Fej és koponya: Szemek: Fülek: Száj: Nyak: Elülső rész: Törzs: Hátulsó rész: Mancsok: Farok Mozgás: Szőrzet: Színek: Méret: Hibák: Megjegyzés: Miért kell a törzskönyv?A törzskönyv a kutya születési anyakönyvi kivonata és személyi igazolványa is egyben. Ugye Ön sem szeretné, ha valamelyik családtagja teljesen azonosíthatatlanul szaladgálna a nagyvilágban. Akkor miért tenne kivételt a kutyájával? A törzskönyv tartalmazza a kutya minden fontos adatát. A születési idejét, hol és kinél született, milyen számon regisztrálták, és az egyedi azonosítójának (chip vagy tetoválás) számát is. Ez utóbbi különösen fontos, ha kutyája bármilyen okból elveszne. A törzskönyv ezen kívül tartalmazza a kutya szüleinek, valamint azok őseinek adatait 4 generációra visszamenőleg. Egy kezdő kutyatartónak ezek az adatok nem sokat mondanak, de az esetleges tenyésztéshez elengedhetetlen információk. A törzskönyvet elvesztés esetén csak a tenyésztő tudja újra megkérni, ezért nagyon vigyázzon rá. Legjobb csinálni róla egy fénymásolatot, és az eredetit otthon betenni egy fiókba. Két esetben lehet csak szükség az eredeti törzskönyvre. Ha tenyészszemlére szeretné vinni a kutyát, vagy ha esetleg valamilyen vita merülne fel a kutya tulajdonjogát illetően. (Pl. ellopják, és bizonyítani kell a megtaláláskor, hogy az Öné) Amennyiben kiállításra nevezné a kutyát, akkor sem kell magával vinni a törzskönyvet, a nevezéshez egy másolatot kell csatolni. Egy új lehetőség, hogy a kutyához korlátozott törzskönyvet kap, esetleg csak törzskönyv másolatot. Ez olyan esetekben fordul elő, ha a tenyésztő valamilyen okból nem szeretné a kutyát tenyésztésbe vonni, és ezt a törzskönyv korlátozásával kívánja érvényesíteni. Ez természetesen semmit nem von le az Ön kutyájának értékéből, pusztán azt a célt szolgálja, hogy kellő megalapozottság nélkül ne hozzanak le almot a kutyától. Ezen esetekben nem mindig van lehetőség a kutyát az Ön nevére íratni, ezért a tenyésztővel a szerződésben rögzítettek szerint kell tartania a kapcsolatot. Kennelünkben egyetlen egy kölyköt sem adunk el törzskönyv nélkül, ezért kérjük, hogy aki ilyen kiskutyát szeretne, nálunk ne keresse! Ki a tenyésztő?Ki is a tenyésztő valójában? Egy tévhitet szeretnék eloszlatni, mely igen erősen él ma a köztudatban. Sokak fejében a tenyésztő, a tenyésztés fogalma nem teljesen van helyén. Lehet ez félreértésből, tájékozatlanságból, vagy bármely más okból. De kezdjük mindjárt az elején. A tenyésztéshez nyílvánvaló módon kell egy szuka és egy kan. Könnyen belátható, hogy ennek a minimális feltételnek teljesülnie kell, hogy létre jöjjön bármiféle tenyésztés. De azért a tenyésztéshez ennél jóval több kell. Nem árt, ha van a tenyésztendő fajtával kapcsolatban némi felelősségtudat, fajtaismeret, a standard ismerete és némi genetikai ismeret. A standard határozza meg nagy vonalakban, milyen kritériumok szerint kell tenyészteni, illetve az adott fajta milyen tulajdonságokkal kell rendelkezzen ahhoz, hogy a fajta megfelelő minőségű egyede lehessen. A tenyésztőnek pedig a feladata nem más, mint a fajta nemesítése és nem szaporítása. A fajta nemesítése fogalom pedig a minél jobban a standardban foglaltakhoz közelítő, minél egységesebb, jobb minőségű kutyák létrehozása mind küllemben, mind egészségileg és viselkedésformákat tekintve. Ettől nemesedik egy fajta. Ez nagy körültekintést és odafigyelést igényel az utódokra ahhoz, hogy tudja a tenyésztő, jó úton jár-e, vagy a párosítás nem hozott megfelelő eredményt a fajta szempontjából. Egy párosításról csak akkor derülhet ki, hogy jó, vagy sem, ha kipróbáltuk. Ez a komoly tenyésztők körében alapszabály. Hiába tökéletes az adott egyed, egy kan, vagy egy szuka, nagyon függ a származásától, vonalától, hogy milyen utódokat fog örökíteni, mennyire lesznek egységesek, jó típusos kiskutyák. Minél hasonlóbb a szülők vonala, és minél jobban közelít a standerdhez, annál tökéletesebb utódokra lehet számítani. Ez persze némi beltenyésztést és igen komoly körültekintést igényel. Ezért fontos a kutyák rokonságának, felmenőinek, testvéreinek megismerése is, azok betegségei, hibái, hogy tudjuk, mire számítsunk, mit örökíthet majd az adott kutya, és ez alapján eldönthessük, létrehozzuk-e a párosítást, vagy sem. Ezért aztán aggasztó az az elterjedt igen téves nézet, miszerint ha valaki tenyészteni akar, elég, ha vesz egy szép szukát és egy szép kant. Majd amíg azok ki nem öregszenek, ezt az egyetlen párosítást ismételgeti. Gondoljuk csak végig: mi van, ha a két vonal, amit vásároltunk, nem passzol? Nem születnek szép, egészséges utódok, vagy egy alomban csak 1-1 kiskutya lesz elfogadható minőségű? Akkor a többi gyengébb minőségű, beteg, vagy betegséget hordozó kölyökkel évekig elárasztjuk a piacot? Majd mások ugyanilyen elképzelések szerint vezérelve ezekkel a kölykökkel tenyésztenek tovább? Ugye belátható, mennyire káros folyamat ez a fajta szempontjából hosszú távon? De tegyük fel, szuper párt sikerült vásárolnunk. Tökéletes kölykök, nagy siker. Ebből a párosításból kb. 6-8 éven keresztül ontjuk az egyforma genetikájú, egyforma származású kölyköket. Ez sem szerencsés, hiszen a fajta szempontjából túl sok egyed lesz egymás rendkívül közeli rokona, magas lesz a fajta beltenyésztettsége. Ez pedig mindig egészségi, immunrendszeri leromlással jár. De akkor hogyan tovább? Ki is az igazi tenyésztő? Az, akinél a szuka van, vagy az, akinél a kan van? Nyílván az a tenyésztő, aki szukát tart. Hiszen ő fogja a kennel nevet kiváltani, nála születnek a kölykök, ő neveli fel őket, ő adja el és ő fogja figyelemmmel kísérni további sorsukat. Ezért az ő felelőssége és feladata olyan kanok felkutatása, akik tenyésztői szempontjainak leginkább megfelelnek, egészségesek. A kan tulajdonosok ezért ilyen értelemben nem tenyésztők, nem felelősek egy alom lehozataláért, minőségéért. Az ő felelősségük odáig terjed, ha tudott, hogy a kan genetikailag öröklődő betegséget hordoz, ne fedeztessenek vele. Az már azonban a szuka tulajdonos felelőssége, ha nem szűrt, papírok nélküli, ezért ellenőrizhetetlen minőségű kannal fedeztet. Az alom létrejöttének felelőssége az övé. Nyílván a kiskutyákból származó bevétel is, hiszen a költségeket is mind ő viseli. Ezért a szuka tulajdonos a tenyésztő. A tenyésztő folyamatosan keresgél a kanok között. Figyeli a vonalakat, az esetleg kiszemelt kan korábbi utódait. Ezek alapján mérlegel és dönt egy párosítás létrehozásáról. Esetleg egy-egy jobban sikerült kölyköt visszatart tovább tenyésztésre, akár úgy, hogy magánál tartva, akár úgy, hogy tenyésztői szerződéssel eladva. Majd ehhez az új kiskutyához újabb kanokat keresve újabb almokat hoz le. Ha szép kan kiskutyája lesz, esetleg azt minősítteti, megszűreti betegségekre, majd ezután fedeztet csak vele. Ez nagyon nagy munka és elhivatottság. Kell hozzá a fajtával szembeni rajongás, hogy fajta szempontjából tudja döntéseit meghozni. Tehát a fentiek alapján könnyen belátható, hogy a tenyésztőt a szaporítótól egy alapvető dolog különbözteti meg, mégpedig a MOTIVÁCIÓ. A tenyésztő a fajta szempontjait tartja szem előtt, elsősorban a fajta érdekeit mérlegelve hozza meg döntéseit, míg a szaporító saját anyagi, egzisztenciális, illetve érvényesülésvágyból fakadó érdekeit helyezi mindig előtérbe. Nála nem számít, mi lesz a fajtával 10 év múlva. Nem fontos, hová kerülnek a kölykök és milyenek lettek. Ez az irányultság aztán meghozza gyümölcsét és sajnos nagyon erősen rányomja bélyegét az adott fajtára is. Számos fajta eme felelőtlen szaporítói tevékenységnek köszönheti jelentős leromlását. Hogyan születik a tenyésztő? A dolog általában úgy kezdődik, hogy az embernek lesz egy kutyája, akit nagyon szeret. Aztán szép lassan elkezdi szeretni az egész fajtát, mert rájön, hogy az a fajta kutya a legszebb és legjobb kutya a világon. Nem túlzás, ez az összes kutyánál így van. Aki nem így áll hozzá, sosem lesz tenyésztő. Aztán kíváncsiságból elmegy kiállításokra, fajta találkozókra, ahol megismeri a fajta többi egyedeit is és szép lassan felismeri, hogy az övénél sokkal szebbek és jobbak is vannak ebben a fajtában. Felmerül benne a vágy, de jó volna számára is egy ilyen nagyon szép és okos kutya. Ennek érdekében még többet jár kiállításokra, még jobban beleássa magát a fajta minden részletébe. Megismeri a fajta színe-javát, a fajta iránti elvárásokat, tenyésztőket, a standard kis- és nagybetűs részeit, a fajtát terhelő betegségeket, és azokat az apró fortélyokat, szabályokat, amiket írva és mondva sem lehet megtalálni. Kellő ismerettel és tapasztalattal a háta mögött felébred benne a tudás iránti tisztelet, és az érzés, hogy hiába keresgéli, még mindig nem találta meg a tökéletes kutyát, és elhatározza, hogy ő bizony megpróbál közelebb jutni a tökéleteshez, ő jobbat és szebbet fog tenyészteni, mint elődei, erősen él benne az elszántság, hogy megmutassa a világnak, milyen is az igazi, küllemben is jellemben is a fajtáját méltán képviselő kutya. Ha áldozunk egy kis időt a tenyésztővel való beszélgetésre, hamar kiderül a kiskutyák mögött rejlő érdekeltség, a fajta ismerete,szeretete és a hozzáértés. Így már sokkal könnyebben eldönthetjük, bízhatunk-e jövendőbeli kiskutyánk származásának minőségében, egészségében, vagy saját érdekünkben álljunk tovább. Nyújt-e a tenyésztő személye egyfajta garanciát arra, hogy azt kapjuk, amit valóban szeretnénk. Ez azt hiszem, megéri mindenkinek a pillanatnyi többletráfordítást. Forrás: http://olcsokutya.uw.hu/ Tenyésztő és szaporító - tények és tévhitekPárkeresés De miért is keresünk párt a kutyának? Mik a fedező kan kiválasztásának szempontjai? Hogyan kerülhetünk kapcsolatba a fedezőkannal? Mi a fedezés ára? Hogyan zajlik a fedeztetés? Mik a fedeztetés buktatói, veszélyei? Tévhitek a kutyák pároztatásával kapcsolatban: Miért szeretnék kölyköket? Mit tudok nyújtani a kölyköknek? Hova kerülnek a kölykök? Forrás: http://olcsokutya.uw.hu/ Miért nem olcsó a minőségi kölyökkutya?Egy kis matematika Szuka felnevelése 2 és fél éves koráig: A kutya a hátralévő életében: Forrás: http://olcsokutya.uw.hu/ Kirívó hirdetések...avagy mikor kezdjünk gyanakodni, ha az interneten keresünk kutyát? Az interneten olvasható, gyakran csak pár szóból álló hirdetéseknél nem könnyű eldönteni, hogy egy igazi, felelősségteljes tenyésztő sorait olvassuk-e, vagy épp egy szaporító kínál nekünk aranyos kutyakölyköket. Mivel az utóbbitól vásárolni kockázatos dolog, az alábbiakban szeretnénk segítséget nyújtani a hirdetések értelmezéséhez. Természetesen a legfőbb tanács: mindig tájékozódjon a fajtáról és a kutyatartásról, mielőtt kutyát választana! Így Ön is könnyen fel fogja ismerni, mikor "csúsztatnak" a hirdetők. A kutya fajtájának meghatározása: "Jorsirterier", "Busset hund", "Stefordshir", "Bokszer", "Káne korzó", "Hászki", "Dobberman" kölyök eladó. "Kiváló vérvonalú, fajtatiszta kiskutyák, törzskönyv nélkül eladók (apa tenyészszemlés, győztes kan, anya törzskönyv nélküli fajtatiszta szuka)" "Fajtatiszta kiskutyák törzskönyves szülőktől, törzskönyv nélkül eladók" "80% amerikai bulldog" eladó "Magyarországon még nem elismert fajtájú, különleges keresztezésből származó kiskutyák eladók!" A kutya életkora "Fajtatiszta kiskutyák, 5 hetesek, x-ezer forintért elvihetők, önállóan esznek" "Nyugodt, családszerető, játékos, 8 hónapos kölyökkutya eladó" "4 éves fajtatiszta szuka kutya, jó anya, olcsón eladó" Képek Plusz információk: "Féregtelenítve, oltás nélkül" "Nem vedlik, szagtalan" "Helyhiány miatt", "Fajtaváltás miatt" eladó, "Kan kutya eladásig fedez", "Fajtatiszta kan eladó vagy fiatal szukára cserélhető", "Egy felnőtt kan és két szuka eladó", "Kölykök folyamatosan kaphatók", "Yorki, westi, csivava, mopsz, francia és angol bulldog kölykök kaphatók" "xy fajtához törzskönyvet vennék" Forrás: http://olcsokutya.uw.hu/ A TNSTNS (Trapped Neutrophil Syndrome) egy örökletes betegség, melynek során a csontvelő ugyan termel neutrofileket (fehérvérsejteket), de nem képes eredményesen a véráramba bocsátani azokat. A terhelt kölykök immunrendszere rossz, és végül valamilyen fertőzésben pusztulnak el – amivel szervezetük képtelen felvenni a harcot.a Régebben ritkának tartották, manapság inkább arra gondolunk, hogy a betegséget – több tényező miatt - nem ismerték fel. Először is, nem túl sok állatorvos ismeri a betegséget, ezért nem is keresi. Másodszor, ha gyanakszik is, a vérvizsgálatok nem mindig mutatnak alacsonyabb neutrofil számot a szabályosnál. Végül, mivel ez egy autoimmun-betegség, a fiatal kölykök sokféle tünetet mutathatnak, aszerint, hogy milyen fertőzésnek esnek áldozatul. Így sok esetben nem ismerik fel a betegséget, egyszerűen 'elhullásnak' gondolják. A diagnózist tovább nehezíti a tény, hogy a betegség kezdete függ a attól, hogy milyen fertőzésnek van kitéve a kölyök. Néhány kölyök már a tenyésztőnél megbetegszik, mások csak később mutatnak tüneteket. Az ismert esetek közül legtovább 2 év 8 hónapos korig élt egy kutya. A leginkább érintett kölyköket többnyire már 4 hónapos koruk előtt elaltatják. TNS-t egyes esetekben felismerték Új-Zélandon, Ausztráliában, az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is. A legutoljára diagnosztizált terhelt kutya az USA-ban született, a törzskönyve amerikai, angol, új-zélandi és ausztrál vonalakat egyaránt tartalmaz. A kutatások azt sugallják, hogy a hibás gén széles körben elterjedt a Border Collie fajtán belül. Autoszomális, recesszív betegség, ami azt jelenti, hogy egy beteg kölyöknek mindkét szülője hordozó. A tünetek elég sokfélék lehetnek, mivel függenek az éppen elkapott fertőzéstől. Emiatt is olyan nehéz a betegség múltbeli azonosítása. A tünetek már kéthetes kortól jelentkezhetnek. Előfordulhat, hogy a kölyök kisebb, mint a társai, növekedési üteme is lassabb, gyakori a „beteges külsejű” fej (szerintem furán csőrös fejük volt), és a rossz kondíciójú szőrzet is. További tünetek a hányás, visszatérő hasmenés, sántaság, ízületi fájdalmak, láz, étvágytalanság. Lehetséges, hogy amíg meg nem betegszenek a kölykök, nem lehet észrevenni egyértelmű jelét a TNS-nek. A röntgenfelvételek a csontsűrűség eltérését mutatják, törések és vékony csontok alakulhatnak ki. Néhány kölyök az első oltások beadása után betegszik meg. Nincs különbség nem, szín tekintetében, a szukák és kanok bármely színváltozatban lehetnek betegek. A TNS minden esetben az immunrendszer csökkent működésével jár, a tünetek emiatt nem egyértelműek és nagyon különbözőek lehetnek. A beteg kutyákat rendszerint el kell altatni. A TNS diagnózisához 3 dolog szükséges: |